NÉGYSZERNÉGY

Kiállítók:
Baksai József
Borbély Tamás
Alattyáni István
Kalocsai Zoltán
A jelen kiállító négy művész 4 műtárgya: konstelláció és nem fúzió. Alkotásaik létre-hoznak egy összképet úgy, hogy össze nem keverednek, egymásról mit-sem tudnak. Tehát; az alkotók is csak a kiállítás napján fogják egymás műveit megismerni. Ilyen módon egyedül-álló, spontán-kapcsolódó elemei lesznek a tárlatban egy-más-nak!


Alattyáni István megnyitó beszéde:

"Dúlt napjaink voltak


Dúlt napjaink voltak de bejártuk a házainkat, mind, pincétől a padlásig


Nyilaló érzéseket simogatva a csípcsontukban,

korábbi ütközéseink emlékeit dédelgetve


El-el nézve az ablakokból a tájainkat:

mindegyik valamiféle más országokat mutat


Néznek vissza az ottan lakók,

számolgatva a napokat 

és latolgatva hogy milyen rendszerben

értelmezzék a viszontlátás ígéretét.


Kezeiket tördelve, levegőt benntartva

foglalnak helyet... a szék elején: indulásra készen

összegyűjtött virtusukat papírzacskóban morzsolgatva

várnak rád, hogy elhúzzad a függönyt.


Hisz dúlt napjaink voltak...


Ahogy a kéz megindul érintésre, megtörik a lendülete

mert az elfogadásban apró csomókba gyűlten, 

további apró világok vannak, tapinthatón,

amihez semmi közöd:

de teremtik a hiátuszt.


Mert dúlt napjaink voltak.


De aztán a történetek elmesélik magukat és

te bátran nézheted valami vélt-nemtavagy filmedet

tapsolhatsz a cirkuszi drámához, szurkolva 

hogy tévesszenek utat és keltsenek ködöt,

hagyjanak árnyékot

Rejtekedből sugdoshass


Tudod: Dúlt napjaink voltak.


Na jó tudod mit? Eresszed ki a levegődet,

fújjad bele lélek-zetedet abba a másik tájba

az ablak túloldalán, fogadjad el a játszi-halálokat,

fújjad meg vészt-jósló kürtödet, hogy 

riassza meg a szöllődet rontó éjszakai párákat


leheleteddel vessed fel kérdéseidet

leveiddel fessed fel neveidet

lüktetéseddel játszad el dalaidat

ritmusoddal kopoktossad alá énekeidet


fogadjad: hogy Dúlt napjaink voltak


Fogadjad sötét anyánkat,

 tegyed keresztbe térdedet az asztal alatt,

morzsoljad el gyöngyeidet,

és dőlj végre hátra, 

helyezzed le a kezedet a macska hátára

hunyjad be a szemeket,

lássad ahogy a düllők a borodat boldogítják


biztos sejtetted: dúlt napjaink voltak


Dőlnek egymásnak a fák, vetik a vállukat

szoknyájukat rántják fel úgy lépdelnek át a Dunán

jönnek át a szigteről...

karjukra fűzve a fonott kosarukban

hozzák neked a gombák ígéretét.


Tudjuk: dúlt napjaink voltak


De most itt vannak ezek a rengeteg képek

a NÉGYSZERNÉGYEK

jönnek és lépteik majd viszhangzanak,

ha befogod a füled, a hajadat kioldod,

palackodat megnyitod



és elfogadod hogy dúlt napjaink voltak."


...